Vakkancs Vilmur és a rejtélyes lábnyomok

Vakkancs Vilmur és a rejtélyes lábnyomok

Bohókás és szívfacsaró. Így írhatnám le a pillanatot, amikor Vakkancs Vilmur a szimat ranglétra legeslegalsó fokára csúsztatta vissza magát, mert rádöbbent, saját magát követte és észre sem vette. Tisztesség, becsület, önfegyelem. Még most sem hiszem el, hogy képes volt magát lefokozni…! Szerencsére vidám természetű, így zöldfülűségén, pontosabban kékfülűségén egyáltalán nem kesereg. Pályafutását nemrégiben kezdte, és az őrző-védő munka rejtelmeit is csak most kóstolgatja, így pontosan tudja, hogy nyomolvasó módszerein van még mit csiszolnia. “Gyakorlat teszi a mestert, én pedig mestere akarok lenni ennek a mesterségnek! A <Mesterdetektív> cím megszerzésénél nem adom alább!” – mondta nekem a minap, amikor éppen megint forró nyomon járt. Elszántságban tehát nincs hiány, és erősítésre is számíthat. Volla és a többiek – megbecsülésük és széleskörű támogatásuk jeleként – NevenincsVilág Szimat Szakszolgálatának (NVSzSzSz) megbízott vezetőjévé, valamint a Kerületi Kopó Klub (KKK) tiszteletbeli elnökévé választották, és egy 30 órás újrakezdő nyomolvasó tanfolyamra íratták be. Ígéretet tettek neki arra is, hogy a házban és a ház környékén minden lehetséges nyomot és szagmintát összekutyulnak majd, hogy így állítsák őt nehezebbnél nehezebb kihívások elé és segítsék céljai elérésében. Mindannyian drukkolunk neki.